Folytatjuk a sorozatot Isten Igéjéről. Arról lesz szó, hogy Az Ige megtisztít.

Ef 5:25b-26 Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által.

Ján 13:10a Monda neki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta.

Négy kérdésről lesz szó: 1. A fürdés és lábmosás jelentése. 2. Az Úr megmosta a tanítványok lábát. 3. A lábmosás a mi feladatunk is. 4. Két ószövetségi előkép.

1.) A fürdés és lábmosás jelentése

Minkét felolvasott alapigében arról van szó, hogy az Ige megtisztít. Azonban mást jelent a fürdés, és mást a lábmosás. Olv. Ján 13,4-15. 10.v.: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta.

A megfürdött ember egészen tiszta. De mivel a fürdés után nyitott saruval a föld porába lép, szükség azt megmosni, de még egyszer nem kell megfürdenie.

Mit jelent ez szellemileg? Azt, hogy az Úr Jézus vére eltörölte a bűneinket. Amikor hittünk Benne, Szt. Sz.-ével elpecsételt a Maga számára, újonnan születtünk, akkor a bűn miatti tisztátalanságunk megszűnt. Tit 3:5 az Ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szt. Szellem megújítása által. Ezt az Ef levélben így olvastuk: Megtisztított a víznek fürdőjével az ige által.

Testvérek! Fontos, hogy mint újonnan született hívők tisztán és világosan értsük, abban éljünk, amit az Ige kijelent, hogy Isten a bűneinket megbocsátotta az Úr Jézus véréért! Mi már megfürödtünk, és egészen tiszták vagyunk az Úr előtt! Szükség van azonban a lábunk megmosására. Miért? Mert még itt vagyunk ebben a világban, ami gonoszságban vesztegel, és bizonyos mennyiségű szenny ránk tapad. Akaratunk ellenére is hallunk szennyes beszédet, látunk szentségtelen, szennyes dolgokat, amelyek később a gondolatainkban újra feljönnek, és érezzük, hogy beszennyeznek. Istentelen emberekkel dolgozunk és találkozunk, akiknek az egész magatartásuk szennyet áraszt. Tit 1:15 megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük. Ráadásul a testünkben sem lakik semmi jó, és fogékony a rosszra, a bűnösre. Ezek miatt beszennyeződünk akkor is, ha nem követjük el azokat, amiket látunk és hallunk. Szennyező minden földhöz ragadt gondolkodás és életgyakorlat.

Milyen következményei és jelei vannak, ha egy hívő ember beszennyeződött, és úgy marad? Pl. egyre jobban világias lesz, ami megmutatkozik a beszédében, az öltözködésében, a vélekedéseiben, a viselkedésében. Pl. látjuk, hogy kezd elhidegülni az Úrtól és a testvérektől. Már nem buzgó, sokszor elmarad a gyülekezettől. Vagy valaki szomorú, csüggedt, örömtelenné és zárkózottá válik.

A ránk tapadt szennytől csak az Ige tisztíthat meg! Az olvasott, a hallgatott, a szívünkben forgatott Ige nemcsak rámutat a szennyre, hanem különös módon meg is tisztít, mint ahogy a víz lemossa rólunk a port és a piszkot. Erre utal a lábmosás.

2.) Az Úr megmosta a tanítványok lábát

A lábmosás szellemi üzenete, hogy az Ige lemossa a már megfürdött, újonnan született hívő emberre tapadt szennyet. Az Úr megmosta Júdás lábát is, de neki nem ez volt a fő baja, hanem az, hogy ő nem fürdött meg, és nem volt tiszta.

Ján 13,10b-11: ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! Ezért újra felhívom a figyelmet arra, hogy életbevágóan fontos a fürdés, vagyis az Úr J. Kr.-ban való hit, a bűnbocsánat, az újonnan születés, a megbékélés Istennel!

Péter nem akarta engedni, hogy J. Kr. megmossa a lábát. Erre az Úr azt mondta: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. Ekkor Péter így szólt: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! De az Úr kiigazította: Ján 13:10 Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta. Amikor az Ige rámutat az életünkben lévő szennyes dolgokra, úgy vesszük-e, hogy az Úr Jézus a lábunkat mossa? Ne vonakodjunk attól, hogy az Úr az Ige tisztogasson, mert ha nem engedjük, akkor nekünk is azt mondja, mint Péternek: Ha meg nem moslak, semmi közöd sincs én hozzám.

Ne vegyük „félvállról” a ránk tapadt szennyet! Vagyis ne gondolkozzunk úgy, hogy J. Kr. vére eltörölte a bűneimet, újonnan születtem, hívő ember vagyok, Isten gyermeke, üdvösségem van, megfürödtem, tiszta vagyok, minden rendben van! Mert mit mondott az Úr? Ha meg nem moslak, semmi közöd sincs én hozzám. A ránk tapadt szenny miatt az Úrral megromlik, vagy akár megszakad a közösségünk. Nem lesz közünk hozzá! Tehát vegyük komolyan a naponkénti igeolvasást, igehallgatást, az Igével való foglalkozást, az Igéről és J. Kr.-ról való gondolkodást, vagyis a lábmosást. Péter apostol is ír erről. Olv. 2Pét 3:1-2. Nagyon fontos a gondolataink tisztán tartása. Pál apostol is azt írja 2Kor 11:3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak [és eltávolodnak] a Krisztus iránt való egyenességtől. Tehát az Ige nemcsak tisztít, hanem fenntartja pl. a gondolataink és az egész gondolkodásunk tisztaságát. Tehát olvassuk az Igét, és arról gondolkozzunk, hogy tiszták legyünk! Mert szennyesen J. Kr.-al nincs közösségünk. Akkor pedig nagy bajban és veszélyben vagyunk! Mert nekünk Ő az életünk, a megtartásunk, a mindenünk!

3.) A lábmosás a mi feladatunk is

Ján 13:14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Vagyis szükséges, hogy az Igét eszébe juttassuk annak a testvérnek, akinek a lába beszennyeződött. Pl. Látom, hogy egy testvér szomorú, csüggedt, örömtelenné és zárkózottá vált, akkor imádkozzam érte, és magamért is, hogy készítsen fel az Úr az ő lábának a megmosására. Amikor nem szemrehányást mondok, nem megfeddem, nem kioktatom, nem lelkies módon akarom megvigasztalni, hanem Igét tudok neki adni. Alkalmas Igét. Péld 25:11 [Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige! Pl. az 1Pét 1.r. alapján elébe tárom: Testvér, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodsz különféle kísértések között. (1Pét 1,6) Megfáradtál, mert túl sokat foglalkoztál ez élet gondjaival, és keveset az Igével, a mennyeiekkel. De nézd csak, milyen ígéreteink vannak! Isten az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van. (1Pét 1,3-5) Ha a testvér odatartja a lábát, akkor az Ige megmossa, és rendbe jön.

De az is lehet, hogy valaki nem engedi, hogy a lábát megmossuk. Kemény, öntelt, nem is lehet vele beszélni. Akkor nemcsak szennyes marad, hanem ugyanaz érvényes, amit az Úr Péternek mondott: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. Sem az Úrhoz, sem a testvérekhez nincs köze, nincs közösségünk! Megszakad a közösség, ami, ha sokáig úgy marad, külső szakadáshoz vezet!

Kérem a testvéreket, vegyük ezt komolyan! Az is nagy baj, ha valakit nem lehet a bűne miatt fegyelmezni, inteni az Igével, mert megsértődik, elhúzódik, hátat fordít nekünk. De az is baj, és azzal is megszakad a közösség, aki nem tartja oda a lábát, hogy arról a szennyet az Ige lemossa: Akár a közvetlenül olvasott vagy hallgatott Ige, akár egy másik testvér által küldött Ige. Legyünk hálásak a lábmosásért!

4.) Két ószövetségi előkép

(1) Az Úrhoz közeledés rendje Szent Sátorban. A pitvarban először az áldozatok rézoltára volt, aztán a tisztulás mosdómedencéje. A rézoltáron áldoztak a bűnért, de mielőtt a papok beléptek a szentélybe, meg kellett mosakodniuk a mosdómedence vizével. Olv. 2Móz 30:17-21a. A rézoltár a bűntörlő vérről beszél, de ott volt a mosdómedence vize is a tisztuláshoz. Hát nem elég az áldozat vére? Szükséges a víz is, Isten Igéje? Igen! Szükséges! Ezt jelképezi a Szent Sátor rendtartása, ami mennyei mintára készült. Ez azt jelenti, hogy ha tisztátalanokká leszünk, – mint hívő emberek – szükséges, hogy az Ige tiszta vize megmosson. Csak így van közösségünk az Úrral, és így szolgálhatunk Neki.

Erről szól az Ige az úrvacsorával kapcsolatban is: 1Kor 11:29a. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának. Ki a méltatlan? Először az, aki magában nem ítéli el az elkövetett bűnt. 1Kor 11:31. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. Mikor az Ige fényében magunkat ítéljük, akkor az Úr megtisztít. De az is méltatlan, aki a világ porával beszennyeződött, és azt nem mosta le az Ige megtisztító vizével. Isten és J. Kr. nem vállal közösséget beszennyeződött szenttel, amíg a szenny rajta van, hanem meg akarja tisztítani.

(2) A tisztulás vize. Erről a 4Móz 19. r.-ben van szó. A vízbe vörös tehén hamvából kellett tenni. A vörös tehén elégetéséről azt írja itt az Ige, 9.v.: bűnért való áldozat ez. 4Móz 19:20 Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek irtassék ki a község közül; mivelhogy az Úrnak szenthelyét megfertőztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan az. Testvérek! A rólunk le nem mosott szenny megfertőzi a gyülekezetet is! Ha valaki vétkezett, véres áldozatot kellett vinnie a bűnéért. Ez J. Kr. áldozatára mutat. Ha nem vitt áldozatot, meg kellett halnia. De nemcsak a bűn, hanem a tisztátalanság miatt is meg kellett halni. Ez arra is rámutat, hogy a tisztátalanság és a bűn egymással kapcsolatban van. A tisztulás vizében benne volt a vörös tehén vére is, mert azzal együtt égették el.

A vér és a víz szorosan összetartozik. Ján 19:34 egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki [abból]. 1Ján 5:6a Ez az, aki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. Többet szoktunk beszélni a vérről, mert a vér törli el a bűnt. Zsid 9:22b vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Azonban nemcsak a bűntől, hanem a világból ránk tapadt szennytől is meg kell tisztulni a víz, az Ige által.

Befejezés

A hívő „egyszer s mindenkorra” megtisztult minden bűntől J. Kr. vére által, és az Ő Igéje által. Az Úr azt mondta a tanítványoknak: Ján 15:3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam nektek. De mivel e világban beszennyeződünk, egész földi életünkben naponta szükségünk van a lábmosásra, hogy közösségben maradjunk az Úrral. Szennyesen ugyanis nem jelenhetünk meg Előtte.

Máté 5:8 Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják. Ámen.